Szokat váltó esemény a hágai NATO-csúcson, amely nem Ukrajna körül forgott, hanem a tagállamok szerepvállalásáról
A szerdai hágai NATO-konferencián olyan fordulat történt, amely alapjaiban változtatta meg a korábbi találkozók hangvételét és fókuszát. Míg korábban a szervezet fő témája Ukrajna volt, addig az idei találkozón inkább a tagállamok szerepének megerősítése, katonai kiadásaik növelése és a védelmi korszerűsítések kérdése került előtérbe. Demkó Attila elemző lapunknak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy ezek a változások nem véletlenek, hanem az amerikai választási ciklus és a NATO stratégiai célkitűzései miatt alakultak így.
Új irányvonal a NATO politikájában
Az észt szakértő szerint a hágai találkozó jelentősen eltért az eddigi globális és környezetvédelmi témáktól, amelyek korábban a nyilvános napirend részét képezték. A hivatalos közleményekből és a tárgyalások napirendjéből több olyan pont került ki, amelyek egy világnézethez kötődtek. Ennek ellenére a szervezet ismét az eredeti, alapvető védelmi célokra összpontosít, ami eredetileg a NATO megalapításának fő pillére volt. Demkó szerint ez azt jelenti, hogy a NATO nem a klímaváltozásról vagy a női jogokról foglalkozik többé hangsúlyosan, hanem a katonai védelem erejének megerősítéséről és a tagállamok közös biztonságának garantálásáról. Az amerikai elnökválasztás közeledte miatt a NATO ismét a valódi kooperációs célok felé fordul, különösen a katonai kiadások növelése terén, ami eddig az európai országokban hiányzott.
A védelmi költségelvárás és a tényleges ráfordítás
A nemrégiben gyakran hangoztatott 5%-os védelmi kiadási arány intézményével kapcsolatban Demkó rámutatott, hogy ez nem helyes, mivel a gyakorlatban a tagállamok nem költik el ilyen mértékben a katonai ráfordításokat. Valójában ez az elv három és fél százalék plusz további másfél százalék, melybe beleértendő a védelmi kapacitások fejlesztése mellett a polgári védelem és infrastruktúra modernizációja is. Az elemző szerint ez a pontosabb értékelés szerint Magyarország hozzájárulása jelentős, mivel a költségvetéséhez viszonyítva ebben az időszakban a védelmi kiadások növekedése hazánknál volt a legkiemelkedőbb. Lengyelország, Észtország, Görögország és Lettország szintén közel jár ehhez a célhoz, míg Spanyolország ilyen szempontból elhúzott, és ez a helyzet több más tagállam esetében is. Fontos megjegyezni, hogy a kitűzött 5% nem kötelező jövőbeli elvárás, hanem inkább egy irányadó cél, aminek elérése morális és politikai nyomást gyakorolhat azokra az országokra, amelyek elmaradnak ettől a szinttől.
A valódi kérdés: elérhető-e ez a cél?
Demkó hangsúlyozta, hogy az adott összeg elfogadható mértékű katonai fejlesztésekre, modernizációra elegendő, de a konkrét részletek kidolgozása még folyamatban van. A 3,5%-os értékhez tartozik például a katonai eszközök korszerűsítése, a védelmi képességek fejlesztése. Kiemelten fontosnak tartja, hogy vannak országok, mint Lengyelország, Észtország vagy Litvánia, amelyek már teljesítették ezt a célt, és úgy tűnik, hogy az NATO keleti szárnya képes lesz tartani a 2035-re kitűzött határidőt. Azonban a kérdés, hogy a többi tagállam – különösen Spanyolország, illetve mások – el fogják-e érni vagy sem ezeket a szinteket. Spanyolország például határozottan kijelentette, hogy nem tervezi az elérését, míg más országok vállalták, de még nem biztos, hogy valóban képesek lesznek elérni a kitűzött célokat. Demkó szerint valószínű, hogy több ország nem fogja ezt a szintet elérni, de ezek a célok inkább irányt mutatnak, semmint kötelező követelményekké válnak.
Az elvárt cél és a tényleges teljesítés közötti különbség
Érdekesség, hogy ez az 5%-os cél kizárólag másodlagos, nem kötelező feltétel a NATO-tagság szempontjából. Demkó rámutatott, hogy bár ez a cél nem jogilag kikövetelhető, a kudarc politikai és morális nyomást gyakorolhat azokra az országokra, melyek nem érik el ezt a szintet. Az irányadó határidő, vagyis 2033, tíz év múlva jár le, és mivel akkor Donald Trump már nem lehet az Egyesült Államok elnöke, ez az időpont az aktuális helyzetre reflektál. Az elemző szerint ez a közös cél növelni fogja a katonai kiadásokat, sőt, valószínűleg jelentős fejlődést fog eredményezni a tagállamok védelmi képességeiben. Fontos megjegyezni, hogy a katonai modernizációs ráfordítások mértéke országonként változik, és ez alapvetően befolyásolja a szervezet egészének fejlődését.
Magyarország kiemelkedő modernizációs eredményei
A nemzetközi összehasonlításban Magyarország különösen jól teljesített ezen a területen, ugyanis a hadiipari fejlesztések terén Lengyelország után a második legerőteljesebben modernizált országként tartják számon Magyarországot. A költségvetés arányában számítva a magyar védelmi kiadások a legnagyobb növekedést mutatták az elmúlt tíz évben az összes tagállam között. Ukrajna kedvenc támogatójaként és meglehetősen aktív szereplőként Magyarország komoly összegeket költ a védelmi fejlesztésekre, míg például Kanada – amely a modernizáció terén a minimálisan elvárt 20%-os arányt sem érte el – jóval elmarad ettől. Belgium még rosszabbul teljesített, míg Magyarország közel negyvennyolc százalékban, Lengyelország pedig majdnem ötven százalékban növelte katonai kiadásait az elmúlt időszakban.
A szankciók politikájának kudarcának elismerése
Az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio nyilvánosan kijelentette, hogy Washington nem ért egyet az Oroszország elleni szankciók további szigorításával, mivel azok inkább megnehezítik a diplomáciai tárgyalásokat Putyinnal. Ezzel kapcsolatban Demkó megjegyezte, hogy Oroszország a világ egyik leginkább szankcionált országává vált, melynek bizonyos szankciók többet ártottak, mint használtak. Az USA egy kicsit különböző megközelítést alkalmazott, például kiemelten szankcionálta az orosz uránium vásárlását, ugyanakkor továbbra is Kínán keresztül vásárolt orosz nyersanyagot. Az európaiak nehezen hiszik el, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók nem fogják megváltoztatni Moszkva politikáját, így Demkó szerint ez egy irracionális politika maradt, amit a Trump-adminisztráció is kritizált.
Az amerikai külügyminiszter megjegyzése arra mutat, hogy a szankciókamera politikának nem sikerült eredményesen működnie, és a további szigorítás nem hoz áttörést. Ehelyett a diplomáciai eszközök sajátosságait és a valós helyzetet kell figyelembe venni, különösen Ukrajna jövőjével kapcsolatban.
Ukrajna NATO-szerepe és a jelenlegi politikai helyzet
Érdekes, hogy a NATO-határozatok során és a tagállami kommunikációban jelentős változás figyelhető meg Ukrajna kapcsán. A korábbi nyilatkozatok szerint Ukrajna csatlakozási terve nem lett hivatalosan felülvizsgálva, ugyanakkor a szervezet készült arra, hogy a folyamatot leállítja. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem kapott meghívót az ilyen jellegű NATO-tanácskozásokra, ami szimbolikus lépés és azt mutatja, hogy a NATO egyértelműen visszavonulni kíván Ukrajna esetleges tagságától.
A kijelentések szerint a nyilatkozatok világosan mutatják: Ukrajna útja a NATO-hoz visszafordíthatatlanul véget ért. Megállapodtak azonban abban, hogy a tagállamok saját döntései alapján távollévően támogatást nyújthatnak Ukrajnának, ugyanakkor nem kötelezték magukat arra, hogy az országot integrálják a szervezetbe. Ugyanakkor lényeges, hogy a NATO már nem tartja relevánsnak az Oroszországgal szembeni közös védelmet, így Ukrajna helyzete is egyértelműen megváltozott. Ez mind Ukrajna, mind a NATO szempontjából jó irányú változás, hiszen most nem ígérgetnek légből kapott és felelőtlen jövőképeket. Ez az egyezség lehetőséget ad arra, hogy Ukrajna őszintébben tudjon szembenézni saját helyzetével, és elkerülje a túlzott felelősségvállalást, amit a NATO sokáig szorgalmazott. Ez ugyan felveti a kérdést, hogy az ország támogatásának biztosítását továbbra is amerikai garanciák fogják-e biztosítani, mivel a hagyományosan védelmi háttérrel rendelkező európai szövetségesek nem képesek garantálni Ukrajna védelmét Oroszországgal szemben. Ennek ellenére tagállamok továbbra is nyújthatnak fegyveres támogatást, de a NATO funkcióinak terén az ország nem számíthat a szervezet védelmére.