A női vízilabda-válogatott egyik meghatározó tagjaként a közelmúltban Sibír-szerű eredményként ezüstérmet szerzett az egri Szilágyi Dorottya a szingapúri vizes világbajnokságon. Büszkeség tölti el Dorit a városunkat, még akkor is, ha közben elhagyta Egeret. Friss házasokként több fontos változás is bekövetkezett: a férjem, Kovács Cs. Tamás is a világbajnokságon vett részt, mert meghívást kapott a nemzetközi játékvezetői szerepre. Így adódott a lehetőség, hogy interjút készítsünk női pólónk kiválóságával, és a rövid beszélgetés mindenre kiterjedt.
A női vízilabda-válogatott oszlopos tagjaként ezüstérmes lett az egri Szilágyi Dorottya a közelmúltban rendezett szingapúri vizes világbajnokságon.
– Milyen volt megélni a vb-t?
– Hihetetlen élmény volt. egy világbajnokság mindig különleges, hiszen ott érezhetjük igazán, hogy a sportág legjobbjai között mérhetjük össze a tudásunkat. Az időszak rendkívül intenzív és érzelmekben gazdag volt, rengeteg energiát emésztett fel bennünket, ugyanakkor annyit adott vissza. Különleges és plusz erőt adott, hogy most már férjemként, Tomi is kint volt a vb-n. (Kovács Cs. Tamás ezúttal is hazánkat képviselte, mint nemzetközi játékvezető, többek között a férfi bronzmeccsen fújta a sípot).
– Félig tele, vagy félig üres a pohár (ezüstérem lett a vége)?
– Inkább úgy látom, hogy félig telt a pohár. Természetesen minden sportoló aranyéremért utazik, de az ezüst is óriási teljesítmény, különösen az odavezető út miatt, amit bejártunk.
Büszke vagyok a csapatra, a közös munkára, és köszönjük a rengeteg támogatást, szurkolást, szeretetet, amit otthonról kaptunk!
– Milyenek voltak a körülmények ott? Milyen látványosság, sztori történt veletek? Egyáltalán volt idő a sporton kívül másra?
– Szingapúr gyönyörű, rendkívül különleges hely. A szervezés magas színvonalú volt, minden körülmény megvolt a jó teljesítményhez. Természetesen a napjaink nagy részét az uszoda és a pihenés töltötte ki, de belefért egy-egy rövid séta vagy közös csapatprogram is. Sőt, egy fél napot a férjemmel kettesben a szingapúri Universal Studióban tölthettünk, ami különleges randinak bizonyult. Összességében óriási élmény volt megtapasztalni, mennyire más kultúra fogadott minket, és mennyire nyitottak, kedvesek voltak velünk.
– Amúgy, hogy telt a nyár? Friss házasként milyen az élet?
– A sok edzés és a válogatott program miatt nem volt annyi „szabad” időm, de igyekeztünk kettesben is tölteni értékes pillanatokat. Már egy éve, hogy összeházasodtunk, de még mindig frissnek érzem ezt az állapotot: minden új, izgalmas, és egyben természetes is, hiszen egy olyan társsal élek, aki mindenben számíthat rám.
– Mégis csak más most beszélni veletek, változtak a körülmények elmentél Egerből.
– A férjemmel szülővárosunk Eger,
mindig is különleges hely marad számunkra. Személy szerint, rengeteget kaptam ott emberileg és szakmailag is.
Ugyanakkor az életben vannak váltások, és most úgy éreztem, új impulzusokra van szükségem. Nem búcsúként tekintek rá, inkább úgy, hogy egy fontos állomás volt a pályafutásomban, amire mindig hálával fogok visszagondolni. A férjem nevében bátran mondhatom, hogy szívvel-lélekkel dolgozott az elmúlt évtizedben a városáért, az egriekért, az egri polóért, amire büszke vagyok.
– Mik lesznek a közeljövő tervei az új csapattal, a magánéletben?
– A Ferencvárosba szeretnék minél gyorsabban beilleszkedni, felvenni a ritmust és hozzájárulni a közös sikerekhez. Motiváltan várom a következő szezont. A magánéletben is nagy váltás a fővárosi lét. Igyekszünk alkalmazkodni, egy kis közös pont, “budapesti” otthon építésén vagyunk és a cél, hogy egymást támogatva haladjunk előre minden téren.
(Nyitókép: a sikeres spanyolok elleni elődöntőt követően. Fotó: Kovács Anikó / World Aquatics)