A Sándor, József és Benedek névnapjai nem csupán meleget hoznak magukkal, hanem ezekhez a dátumokhoz ragaszkodó érdekességek is kapcsolódnak: a munkától való eltiltás, a különböző időjóslások és a gyógyító Benedekhagyma hagyománya mind részei ennek a népi kultúrának.
Március 18-a Sándor napja, 19-e József napja, a 20-a pedig Benedek névnapja; a néphagyományban ez a három dátum összefonódik, és a meleg idő beköszöntését jelzi.
„Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget” – talán mindenkinek ismerős ez a mondat, és ugyanúgy meghatározta az óvodások kedvenc kortársversét a nyolcvanas és kilencvenes években, s talán ma is: „Sándor napján megszakad a tél. József napján megszűnik a szél. Zsákban Benedek hoz majd meleget – nincs itt fázás, boldog, aki él.” Ezt a strófát Weöres Sándor írta saját névnapja alkalmából.
De vajon miért épp ők hozzák el a várt meleget?
A Néprajzi Lexikon és Bálint Sándor néprajztudós gyűjtése szerint Sándor a nap első időjóslója és a tavaszbehozatalt is jelölő nap – ezen a napon jó termés érdekében vetni kellett. Bukovinában zabot és árpát ültettek, Jászdózsán pedig fehér babot.
József a „legnépszerűbb”
A három nevezetes nap közül József napjához kapcsolódik a legtöbb szokás és hiedelem. Bukovinában József-napja ünnepnap volt, a tavasz első napja, amelyen tilos volt dolgozni. Szlavóniában pedig a tavasz tisztításával fogadták: a József-napon mindenkinek meg kellett fürödnie és fehérneműt cserélnie.
Szent József adja a madaraknak a sípot – vagyis ezen a napon madárdallal köszöntik a tavaszt. A nap időjósló volt, és a termésre is hatással volt.
Az Alföldön, ha Józsefkor szivárványt láttak, a széles sárga sáv a jó búzatermést, a széles piros sáv pedig a bőséges bortermést ígérte. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sokszor halottak számát jelezte az adott esztendőben.
A Mura-vidéken úgy tartották: „amilyen az idő József-napkor, úgy alakul Péter Pálkor és a szénátaratáskor.” Medvesalján pedig úgy vélték, hogy József-napkor kell megkezdeni a szántást, mert akkor várható a jó termés.
Göcsejben az általánosan Szent György-nap helyett József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Még akkor is kivezették őket, ha hideg és esős volt az idő – legalább egyszer. Természetesen a szokásos legeltetést csak a jó idő begyűrűzésével folytatták. Sőt, a göcseji tehenek mellett a méhek kirepítéséről sem feledkeztek meg Józsefkor.
„Atya, Fiú, Szentlélek Istene nevibe induljatok, rakodjatok, minden mézet be kell hordani!” – mondták a méhészek Algyőn.
A népi megfigyelés szerint József napjára érkeznek az első fecskék is.
„Fecskét látok, szeplőt hányok!” – jegyezték meg a gyerekek. És egy minden bizonnyal megdöbbentő hagyomány: az Ipoly-menti falvakban József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.
A bukovinai székelyek szerint ha ezen a napon dörög az ég, száraz nyárra számítsanak. Topolyán, Bács megyei faluban a három jeles nap összefüggő megfigyelése alapján vontak le következtetéseket: ha ezen napok alatt kisüt a nap, hosszú, meleg nyár várható; ha nem, akkor hosszú, sárgult ősz következik.
Sándor a kocsmában ragadt a zsák meleggel
Bálint Sándor Ünnepi kalendárium című könyvében idézi a tápéi magyarázatot, amely szerint a „Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget” kifejezés így értelmezhető a szegedi határon fekvő településen:
„A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve küldte le Sándorral a meleget a földre. Sietett, mendegélt, de a meleghordó súlya egyre jobban megfárasztotta. Az országút mentén rátalált egy kocsmára, megállt és meghúzódott. Egyszer csak el is felejtkezett arról, mi járatban van. Szent Péter már türelmetlen lett a földi emberek meleg utáni sóvárgásától, ezért Jóskát küldte, hogy megtalálja Sándort. Kereste, kereste, végre megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is megfeledkezett arról, miért jött. Szent Péter már türelmetlenkedve a Benedeket küldte utánuk. Ő is megállt a kocsmában. Szent Péter csak várt és figyelt, mikor érkezik a meleg a földre. Le-fölnézett az égre, de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon haragra gerjedt, és Mátyást küldte a földre, hogy a bajnokokkal rájuk kattanjon. Mátyás hamar a kocsmában bukkant rájuk, mert jókedv és dal hívta őket messze szárnyaló hanggal. Bent voltak velük a sátorrakás közben, mire összepakoltak és elindultak a földre a zsák meleggel. Hirtelen minden meleg lett, és a jég elolvadt.””
A gyógyító benedekhagyma hiedelme
A néprajztudós szerint a benedekhagyma valamiféle régi, Benedek napjához kötődő szentelmény elnépiesedett maradványa a néphagyományban.
Rábagyarmaton a dagadást és hasfájást gyógyító hagyma ezen a napon vetett, Benedek napján pedig kenyérrel adták be a betegnek. Göcsejben századunk elején fokhagymát és zsírt szenteltek erre a napra: ezeket a szereket a hasogató, görcsös betegségek és a daganatok gyógyítására tartották szolgálatban. A vele bekent állatokat elűzték a boszorkányok, és a ruhára kötötték nyakukra; Zalaszentbalázson a benedekhagyma szárának főzetét viszont elmebetegség megelőző hatásként emlegették. A szomszéd Muraköz vendégei is ismertek erre a szentelmére, s a múlt század végén ők is szenteltek gyökereket, zsírt és zöldségeket jószágaik gyógyítására. Ezen a napon a lovak kivisztése nem történt meg, mert féltek a boszorkányoktól.
Az Alföldön, Tápén is használtak hagymát a betegségek gyógyítására. Ekkor a benedöki hagyma került a földbe, és a tetőre kerülve hét napon át éri a meleget, majd az éjszakai harmatot. Ezt követően a hagymát zacskóba gyűjtötték, s szükség esetén a tífuszban szenvedő beteg fejét vagy hasát a főzetével mosogatták ki.
E hiedelem összefüggéseit a rendelkezésünkre álló források alapján nem tudtuk tisztázni. Mivel két archaikus hagyományt őriző tájon maradt fenn, nyugodt szívvel feltételezhetjük, hogy középkori eredetű. Egyébként Benedek itt is a betegek védője alakjában tűnik fel
– írta Bálint Sándor.
A meleg napok igazsága
A tavasz és a tisztán kellemes idő ma már olykor február végén vagy március elején is beköszönthet, és a kerti előkészületekhez szükséges időt adhatja. De a valóságban a márciusi meleg még soha nem képes kiűzni a fagyokat, amelyek akár április közepéig visszatérhetnek, s komoly károkat okozhatnak a gyümölcsfák virágzásában. Ha a gazdának nincs lehetősége védekezni égetéssel, gyertyázással vagy szélgéppel, akkor az egész termés odavész.
Egy 2022-ben megjelent friss kutatásban – amit a Másfélfok.hu tett közzé – Szabó Péter éghajlatkutató és Pongrácz Rita meteorológus arról számol be, hogy a klímaváltozás miatt vizsgálva a hazai utolsó tavaszi fagyok időpontja korábbra tolódik, és ez komoly kockázatot jelent a mezőgazdaságra.
Míg a 20. században még nem mutatkozott ennek hatása, manapság 70 százalékos valószínűséggel állítható, hogy az emberi tevékenység miatt az utolsó országos tavaszi fagy egy héttel korábbra került a korábbi évtizedekhez képest.
A cikk szerint az elmúlt két évtized során az utolsó tavaszi fagy átlagosan április 8-ára esett.
Ha pedig a 1970–80-as éveket vesszük kiindulópontnak, ott ez még az április közepére esett, tehát nagyjából egy héttel korábbra tolódott az utolsó tavaszi fagy időpontja. A szimulációk alapján az emberi tevékenység felelős lehet a közelmúlt évtizedekben tapasztalt enyhén korábbi fagyokért is.
Azért, hogy mi örüljünk a korábbi fagymentes periódusoknak, a növények számára ez a változás nem előnyös: ha a pesszimista alaprajzok szerint a jelenlegi kibocsátási trendek tovább folytatódnak, az üvegházhatású gázok tekintetében a növényzet fejlődésének kezdetétől az utolsó fagytól addig a különbség növekedni fog a jövő század végére.
„A mi felelősségünk az, hogy az utolsó fagypontok ne Sándor-, József- és Benedek-napok közelébe érkezzenek, és hogy a tavasz visszafelé szorítsa a meleget, miközben áprilisban néha még visszanyomható legyen a meleghatás”
E hiedelem összefüggéseiről a rendelkezésünkre álló források alapján nem lehet eldönteni. Mindazonáltal két archaikus hagyományt megőrző tájon fennmaradt, így talán középkori eredetű. De Benedek itt is a betegek pártfogójaként jelenik meg
– írja a sokszínű médiaműhely, a sokszínuvidek.24.hu.
