Ma az Isten a földre jött, az ember pedig fölszállott az égbe, hiszen megszületett a Megváltó.

Jézus megszületett, és ezzel a második isteni személy földre szállott. János evangélista szavaival: „az Ige testté lett és közöttünk lakozott” (János 1,14). Beteljesült a karácsonyi ünnep misztériuma, s elértünk a fény ünnepéhez, a világosság győzelméhez a sötétség felett, melyet a várakozás adventi időszakában a koszorú fénykörén egymást követő sorban fellobbanó gyertyák jelképeztek.

Most már azonban beteljesült az idő, teljes a fénykör, Jézus megszületett, s a világ világossága itt van velünk.

János evangélista tanúsága szerint Jézus ezt tanította a farizeusoknak: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8,12).
Jézust gyakorta úgy is emlegetik, mint az Ige. Ő az isteni szó. Csakhogy ahhoz, hogy az Isten szava érthető legyen, testet kellett öltenie.

Máté evangélista mindezt így írta le: „Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.”
Capella dei Scrovegni: Jézus születése (Forrás: Wikipédia)
Máté evangéliumát a napkeleti bölcsek érkezésével folytatja, Lukács evangélista jóvoltából pedig a pásztorok történetét ismerhetjük meg. Két, egymástól független, de egymást erősítő és kiegészítő történet, melynek az előzményei az ószövetségig nyúlnak.
Jézus világra jöttével ugyanis azt az istenes kapcsolatot állítja helyre, amely az Ádám és Éva által elkövetett ősbűn miatt romlott meg.
Rubens: Ádám és Éva (Forrás: Wikipédia)
Jézus az új Ádám.
Az egyházatyák szerint: „Krisztus születésével az ég és a föld összeköttetésbe léptek. Ma az Isten a földre jött, az ember pedig fölszállott az égbe!”
Dosztojevszkij egy ízben arról értekezett, hogy a hitre vonatkozó kérdéseknek és kétkedéseknek lényege nem más, mint az, hogy a mai európai ember el tudja-e hinni Jézus Krisztus istenember voltát.
Lorenzo Costa: Szent Család (Forrás: Wikipédia)
A Szentírás szavai illenek ehhez a felvetéshez: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel… Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, mégsem ismerte föl őt a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (János 1,5; 10-11)
Anyjának, Máriának nem jutott szállás, hol a vajúdás kínjai könnyebbültek volna, a Szent Családot nem engedték be a fogadóba. Az emberek a második isteni személyt zárt ajtókkal és csukott kapukkal fogadták, vagy ahogyan a zsidókhoz írt levélben a szent szerző írja: „Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által” (Zsid 13,12).
Ez a karácsony igazi üzenete.
Ikon a Szent Katalin-kolostorból (Forrás: Wikipédia)
Az, hogy Jézus a legkisebbekért is eljött. Nemcsak a paloták lakóiért, hanem azokért is, akik a kapun kívül rekedtek, ott élnek, mert a földkerekén már sehol sem jutott nekik szállás.
Nekik is elhozta a szeretetet és a megváltást – mint ahogyan mindenkinek.
A szeretet, amely Isten adománya. Nemcsak a mindenségben, de a parányi porszemben is.
Legyünk méltók hozzá! – és ne csak karácsonykor.

Forrás: hirado.hu