A városi sajtó és a médiavilág köréből már ismerjük Debnár Ádámot, és ezt felhasználva mondtuk, legyen szíves megosztani velünk az élményeit. Szombaton rendezték meg a 43. Lidl Balaton-átúszást, és ez volt az első olyan megmérettetése, amelyen újságíró kollégánk megkísérelte a vállalkozást.
A helyi sajtó és a médiaterületek között már mindenkinek ismerős a neve Debnár Ádám, és ebből kiindulva volt ésszerű, hogy megkérjük: meséljen az élményeiről. A 43. Lidl Balaton-átúszás vasárnapján zajlott, és ez volt az első alkalom, amikor újságíróként próbára tette magát.
– Milyen élményekkel gazdagodtál a sportprogramon?
– Összességében pozitív benyomás maradt meg bennem az eseményről. A szervezők teljesítik a megszokott rutint: a rajtnál frissítőket, naptejet biztosítottak, a csomagokat le lehetett adni, hogy a túloldalon átadják őket, így a célba érve már ott várt minden személyes holmi.
– Révfülöp a rajthely az északi parton, a cél pedig Balatonboglár déli parton.
– Igen, a két állomás között 5200 métert kell megtenni, ez adja a teljes távot. Edzésben a medencében készültem, de az úszás a nyílt vízben teljesen más élményt ad.
Végülis jó időeredmény az az 1 óra 49 perc, amivel célba értem. A menet közben inkább rosszabbra számítottam.
– „Gödörből indultál”, amikor olyan célokat tűztél ki, mint a Balaton-átúszás.
– Igen, ezért is volt az a célom, hogy a úszás 2 órán belül végződjön. 2024 télen volt egy síbalesetem: törés, szalagszakadás, három sérült végtag, gipsz és rögzítők, hasba történő szúrás, mindez mindennapos következményekkel járt. Ennek ellenére összességében pozitív a mostani összkép, büszke vagyok rá, de nyilván lett volna lehetőség javulásra.
– Miben lehetett volna javulni?
– Nem voltam tapasztalt élővízben, és a Balaton közepén meglehetősen furcsa fogások várhatóak hideg áramlások formájában; a déli parton már inkább a tipikus „beach feeling” uralkodott. Meg kell tanulni, hogyan navigáljon az ember a zavaros tóvízben, mert szükséges tartani az irányt, figyelni a többi úszót is, így teljesen másként kell kiemelni a fejet a levegő vételéhez. Ezt most is érzem: a jobb vállamat fokozottan terheltem, de ez majd lelohad az uszodában. Az első felén nem figyeltem eléggé, hol állok a tempóval, a végére kapcsoltam, és szerintem korábban is erősebben kellett volna kezdenem.
– Jövőre jobban megoldod?
– Attól függ, hogy munka mellett mennyi időm marad a felkészülésre. Ebben az évben július utolsó szombatját a program elhalasztása miatt előreláptatták, először egy, majd végül kettő héttel, a második hét végére már nem tudtam volna elutazni. Ennek ellenére a jövő évet célzom, mert
szeretném javítani az időeredményemet, és ekkor már büszkén tünetném az „Egyéni csúcsot úsztam” jelzést,
ami a célban ott is állt.
– Sikerült, és ez a legfontosabb elsőre, nem igaz?
– Igen. És az élmény is egyedi. A szervezők a rajtnál segítőkészek voltak, a célban elismerő szavakkal fogadtak, ajándékokkal is készültek: vizet, teát, almát, csokoládét, szőlőcukrot, péksüteményt, jégkrémet – mindez csak azért, mert ezek az apró gesztusok is sokat jelentenek a résztvevőknek. Természetesen egy hajójegyet is kaptunk: a Siófoki katamarán visszavitt minket Révfülöp felé.
– Sőt, maradandó emlékek is születtek.
– Igen, ajándék pólót és egy különleges érmet kaptunk, amelybe a nevemet és a hivatalos időeredményemet is be lehet gravíroztatni. A pólót gondosan elteszem emlékbe, az érmet pedig az állólámpára akasztva látni fogom minden nap, és gyakran ránézek majd. A jövő évi indulás előtt pedig újra leolvasom a gravírozást, hogy lássam, mennyivel kell jobbnak lennem…
(Nyitókép: a 43. Lidl Balaton-átúszás résztvevői Révfülöpnél 2025. augusztus 9-én. MTI/Krizsán Csaba)