Egerben egy kötetbemutatóval egybekötött előadást tartott Hahner Péter történész, a Mathias Corvinus Collegium Történettudományi Műhelyének vezetője. A rendezvényen bemutatta az Én Savoyai Jenő című könyvet, amely Savoyai Jenő életét regényes életrajz formájában dolgozza fel.
A történész az előadás során kiemelte, hogy Savoyai Jenő meghatározó szerepet vállalt abban, hogy Magyarország felszabaduljon az oszmán uralom alól.
Savoyai katonai pályája rendkívüli fordulatokkal indult. Fiatalon a francia királyi udvarban próbált érvényesülni, azonban végül Bécs lett az a hely, ahol lehetőséget talált a Habsburgság szolgálatára. Innen indult el az a hadvezéri pálya, amely később Magyarországon, Itáliában és Nyugat-Európában is jelentős sikereket hozott számára.
Az egyik legfontosabb fordulópont 1697-ben következett be, amikor Savoyai Jenő először vezetett egy teljesen önálló hadjáratot. Ugyanebben az évben, szeptember 11-én a zentai csata során döntő vereséget mért II. Musztafa seregeire. A győzelem jelentős hatással volt arra, hogy a török uralom nagy része fokozatosan megszűnjön Magyarországon.
A hadvezér később az 1701-ben kirobbant spanyol örökösödési háború során is kiemelkedő sikereket ért el. Az észak-itáliai fronton sorra aratta a győzelmeket, majd 1703-ban az Udvari Haditanács elnökévé nevezték ki, ahol fontos szerepet vállalt a hadsereg megerősítésében.
A hadvezér 1704-ben a brit John Churchill, Marlborough hercege oldalán a blenheimi csatában győzte le a bajor erőket, később pedig Észak-Itáliát és Németalföld jelentős részét is megszerezte a Habsburgok számára.
A Rákóczi-szabadságharc lezárása után Savoyai Jenő az 1712–1715-ös országgyűlésen magyar állampolgárságot kapott. Katonai pályafutásának egyik utolsó nagy sikere 1717-ben következett be, amikor mintegy negyvenezer fős seregével szétverte a török felmentő sereget, majd elfoglalta Belgrádot, amivel végleg kiszorította az oszmán erőket Magyarország térségéből.
Savoyai Jenő élete végén főként Bécsben tartózkodott, a Belvedere palotában, ahol 1736. április 21-én hunyt el.
Hahner Péter előadásában kiemelte: Savoyai Jenő sikerei nemcsak katonai bátorságának, hanem kiváló stratégiai gondolkodásának is köszönhetők. Mint fogalmazott, a hadvezér „nemcsak meghódította a területeket, hanem meg is tudta tartani azokat”.
