Komoly szabálytalanságra derült fény egy állami hatóság működésében. A botrány középpontjában egy – az Egri Ügyek szerkesztőségéhez eljuttatott – megbízási szerződés áll, amelyet a hivatal egy külsős ügyvéddel kötött – holott a törvény szerint bizonyos jogi feladatokat csak saját, kormányzati szolgálati jogviszonyban álló alkalmazott láthat el.
Mint azt az Egri Ügyek cikkében írja, a vitatott megállapodást 2025 márciusában írta alá az NKFH képviseletében Dr. N-W. L. és Dr. K. B. ügyvéd, havi 500 ezer forint plusz áfa díjazás ellenében. A különös az, hogy a megállapodást visszamenőlegesen, január 1-jétől hatályosnak nyilvánították – miközben ekkor a hivatal saját jogásza járt el a közigazgatási perekben.
Amiért egyáltalán volt ez?
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egyértelmûen kimondja: a közhatalmi, ellenőrzési és felügyeleti feladatokhoz közvetlenül kötődő tevékenységeket – beleértve a közigazgatási perekben való képviseletet is – csak közszolgálati vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban szabad ellátni. A hatóságnak ráadásul saját jogi és perképviseleti főosztálya is működik, amelynek épp ez a feladata. Felmerül tehát néhány kézenfekvő kérdés:
- Ha a belső jogász január elsejétől ellátta a feladatot, miért volt szükség külső ügyvédre egyáltalán?
- Ha mégis szükség volt rá, miért csak március végén kötötték meg a szerződést?
- És ha csak márciusban írták alá, akkor mi alapján fizettek januártól?
A visszamenőleges hatály: jogi fikció vagy valami más?
A megállapodás egyik legsúlyosabb pontja a visszamenőleges hatály. Egy közjogi szerv esetében a kifizetés jogalapja csak érvényes szerződés lehet – márpedig egy március végén aláírt dokumentum január 1-jére visszaható hatályt gyakorolva komoly kérdéseket vet fel. Vajon a szerződés tartalma hűen tükrözi a valóságot, vagy egy korábban nem létező jogviszonyt kísérel meg utólag igazolni? Amennyiben a visszaható időhatály nem felel meg a tényleges állapotnak, szakértők szerint felmerülhet a közokirat-hamisítás vagy a magánokirat-hamisítás törvényi tényállásának vizsgálata.
Közpénz valós teljesítés nélkül?
Ha bebizonyosodik, hogy az ügyvéd olyan időszakra kapott díjazást, amelyben nem végzett munkát, az önmagában is aggályos. Az ilyen konstrukciók – ahol közpénzt folyósítanak igazolható teljesítmény nélkül – olyan vizsgálatokat indíthatnak be, amely a költségvetési csalás törvényi tényállásának megvalósulását hivatott felderíteni. A kérdés egyszerű: mi volt a tényleges ellenszolgáltatás januárban és februárban, és ezt milyen dokumentumok támasztják alá?
Mi fér bele egy „megbízásba”?
Szintén tisztázatlan, hogy egy külső ügyvéd jogszerűen láthat-e el olyan feladatokat, amelyeket a törvény szerint kizárólag közszolgálati jogviszonyban lehet végezni. Ha nem, akkor a szerződés tárgya eleve jogszabályba ütközik – ami azt is jelenti, hogy az egész konstrukció érvénytelen lehet. Egy érvénytelen szerződés alapján teljesített kifizetés pedig újabb kérdéseket vet fel a közpénzek felhasználásának jogszerűségéről.
Az eset végső soron egy alapkérdést tesz fel: ha minden rendben volt, miért nem lehet egyszerűen, átláthatóan megválaszolni, hogy ki, mikor, mit és miért csinált?
