A dió egészséges és ízletes: fehérjében és tápanyagokban gazdag, édes vagy sós ételekhez egyaránt kiváló, valódi őszi csemege.
A dió csodája: nem csak süteményekhez való
A dió pedig nem csupán ízletes, hanem igazi fehérjeforrás is, így ideális a húsmentes étkezéshez. Akinek a kertjében diófa áll, igazi kincsre talált – különösen, mert az ára évről évre növekszik. A barna héjak mögött rejlő mag rengeteg értékes tápanyagot rejt, és az őszi diótörés igazi élmény!
A diót valószínűleg honfoglaló őseink hozták magukkal. Régészeti kutatások szerint a világ egyik legrégebbi, fán termő gyümölcse. Az ókori egyiptomiak, rómaiak és görögök is ismerték, ma pedig az USA, Törökország, Kína és Irán a legnagyobb termesztők. Hazánkban is jól terem, így a piacokon vagy a saját kertünkben is élvezhetjük a „superfood” előnyeit.
A diófa méltóságteljes látványt nyújt, akár 150 évig is él. A laza, humuszos talajt kedveli, ültetésénél azonban figyeljünk a tágas helyre – legalább 10 méterre a háztól, kerítéstől és más fáktól. A metszést szeptember környékén végezzük, tavasszal nem szabad!
A dió fehérjetartalma magasabb lehet, mint a húsé vagy a tojásé, ezért fontos a növényi étrendben. Tele van B-vitaminokkal, C- és E-vitaminnal, magnéziummal, és omega-3 zsírsav-tartalma révén csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Mézzel keverve a köhögést is csökkentheti, a népi gyógyászatban pedig a fa kérgét és levelét is használták különféle betegségekre.
Dió a konyhában
Az érett diót építsük be gyakran az étrendünkbe:
Nassolnivalóként – megpirítva vagy nyersen.
Saláták, levesek feltétjeként – a textúra és az íz miatt.
Magvajként – robotgépben pépesítve gyümölcsökkel, zöldségekkel.
Édességekhez – sütemények, karácsonyi finomságok, csoki és lekvár kíséretében.
Sós ételekhez, húshelyettesítőként – például dióhús, fasírt, töltött zöldségek, szendvicskrémek.
A dió tehát nemcsak finom, hanem egészséges és sokoldalú – érdemes minden napra becsempészni a konyhánkba!