A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, az „ünnepek ünnepe” (solemnitas solemnitatum). Nézzük meg, mit jelent húsvétkor ünnepelni, a Múlt-kor történelmi magazin szemszögéből, amely az ünnep eredetére és a húsvéthétfői népszokásokra is rámutat.
A böjtöt előző negyvennapos időszak készíti elő: hamvazószerda és nagyszombat között tartó időszak központi liturgiája a nagyszombat esti–éjszakai húsvéti vigília (vigilia paschalis). Ekkor ünnepeljük a világosság diadalát a sötétség fölött, az élet diadalát a bűn és a halál felett, amely egységben van a kereszthalállal és a feltámadással. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadott Üdvözítőt jelképezi, mint a világosság forrását. Húsvétvasárnap ünnepi szentmisét tartanak. A feltámadás ünnepén a pápa a Szent Péter téren tartott ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és az Urbi et orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását.
A húsvét elnevezése a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartás része a húsvéti ételek ( bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. A megáldás után a hívek siettek haza, mert a néphit szerint a későbbiek meghalnak az évben, míg az, aki elsőként ér haza, az aratásban az első lesz. A megáldott étel maradványait varázserővel látták el: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették, vagy meghintették a vetést, hogy a jégverés vagy az üszög ne tegyen benne kárt.
Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi.
A locsolkodás eredetének egyházi magyarázata egyrészt a keresztelésre utal, másrészt pedig arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a 16. századtól adatolható. A húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással, az ünnepen országszerte húsvéti bálokat rendeztek.
